sorozat gyilkos...

Fekete-fehér,csíkos signetta tollának
golyója egyenes sorokba szedett,
betűit maga mögött hagyva
rohant végig a kitépett üres papírnegyedének
beképzelt házsorai között.
De úgy!!ahogy egy frissen gyilkolt gyilkos
próbálja lerázni magáról a törvény jobb...illetve
bal kezét.

A sorokat befejezte,majd ujrakezdte...
mondhatni:Sorozat Gyilkolt.
Álltalában egyből,ébredés után
igyekezett lekoptatni feje tetejéből
érkező gondolatait,az írókéz tollán keresztül.
Volt hogy könnyen haladtak:Betűk,Szavak,Sorok,
Mondatok ömlöttek a lapra,
és ő megbízott minden sorban ülő szóban.
Minden betűt igaznak gondolt,
az összes szavát elhitte.
Ezalapján,a lapján,őszintén gondolkodott
az ő szintjén.

Volt úgyis hogy gondolatai eleve halva születtek,
elvetéltek mire a papírhoz érhettek volna.
Máskor egyszerre hangosan zsibongtak,tolongtak,
pogóztak,összemosódtak egy elfelejtett halványkék
emlékké.Ilyenkor a papír...golyó állóvá vált.
Nem volt hajlandó ráfogni éles szavait.
Se a tolla,se agyának jobb...félteke.
Napokig,hetekig elkerülték egymáson képződő gondolataikat,
alkalmi meddővé váltak.Egy azhavi divatos címlap betegséggé.

Mert szabadságra vágytak!
Olyan szabadságra amijenre a középső ujjam is
ha meglát egy mosolygós Politikust.(Legyen az "jobb"
 vagy "bal" oldali(mármint a kezem ujja)
Nem szerették egyiken se ha feléjük álltak
Se!a gondolatai.
Se!a tolla.
Ezáltal pont annyira becsülték és tisztelték egymást
amennyire szükséges volt. 1 szóközzel se többel.
Viszont ha az egyetértés úton jártak...
Jó hangosan köszöntek egymásnak!!!