00:00

Tegnap éj fél....
Azaz ma hajnalba.
Rózsaszín szemérem dombodon jártam
csókolóztam kis ajkaddal!!!nagyon.
nagy ajkaddal...szabadon.
nyelvemmel útnak indultam és vitorláztunk.
...Bujánzó illatodban
Csak sodródtunk,nemvolt nálam irány tűd.
Két csöpp kis markoddal 
a fehér holdfénybe szorosan kapaszkodtál.
Valahol 69-be járhattunk...
Az ikrek is ott voltak...egyszerre ringtak,
mohón!a számba siklottak...
És én faltam őket!
Hold udvarú pitvaruk birtokán
korcsolyáztam körbe...körbe...
mint egy vidám kis gyermek:
Öröm cseppel-Öröm cseppen.
Feszes bőröd selymes halovány barna,
minden négyzet centiének újra és újra 
felakartam fedezni pólusát.
Mire te:liba bőrrel válaszoltál...
Néha meg Pihegve
kipirult arcal néztél a szemembe
lihegve...mint a naplemente.
Szemeid illatoztak...

Hosszú egyenes hajad leporolta
elveszett lelkem fekete dobozát,
amire felébredtem...00:12
 

Élek

De úgy minta pengeélek.
Minden nap hasítok húsomból 
és azzal kínálom az ÉLET.
Katasztrófaág szélén ülök
valahol EURÓPA "díszdobozában"
egyenesen a viszonzatlanba bámulok bele
és azon tűnődöm ÉLEK.
Hogy jutottam ide?
Ilyen magasra!
Ilyen mélyen.  
Milyen sokáig tartott és 
Ilyen hamar lett vége.
Mi fogott meg benne?
Talán a mosolya...?
Vagy ahogy keresztbe teszi a lábát
elhúzva előttem a mindíg mézes
de csombékos madzagátkát.
Vagy a szelíd csupaszon hagyott válla vont pont
amin bármi megtörténhet...
ha nem akad meg rajta 1 spagetti pánt.
Mi teccik benne?
Formás bokályának tejfehér kecsessége
ami folyton csak gáncsol,és megint csak
keresztbe tesz,ha úgyszottyan kedve.?

Nem!A lebilincselően gyenge csuklója
teszi rám karperecét.
És kitudja mikor leszek megint szabad...
Merthogy 1 életen át tartanak fogva a
gyönyörűen rusnya életek.
Amelyek szenvedélyt nyújtanak:
kéjt a szemnek,
de nem a lélekemlékemnek.
Remekül lehet rajta elmélkedni
ha élve eltemeted magad.
....merthát.Hiába kötik be a szemét
egy vaknak,aki legbelül VIRRAD!