Élek

De úgy minta pengeélek.
Minden nap hasítok húsomból 
és azzal kínálom az ÉLET.
Katasztrófaág szélén ülök
valahol EURÓPA "díszdobozában"
egyenesen a viszonzatlanba bámulok bele
és azon tűnődöm ÉLEK.
Hogy jutottam ide?
Ilyen magasra!
Ilyen mélyen.  
Milyen sokáig tartott és 
Ilyen hamar lett vége.
Mi fogott meg benne?
Talán a mosolya...?
Vagy ahogy keresztbe teszi a lábát
elhúzva előttem a mindíg mézes
de csombékos madzagátkát.
Vagy a szelíd csupaszon hagyott válla vont pont
amin bármi megtörténhet...
ha nem akad meg rajta 1 spagetti pánt.
Mi teccik benne?
Formás bokályának tejfehér kecsessége
ami folyton csak gáncsol,és megint csak
keresztbe tesz,ha úgyszottyan kedve.?

Nem!A lebilincselően gyenge csuklója
teszi rám karperecét.
És kitudja mikor leszek megint szabad...
Merthogy 1 életen át tartanak fogva a
gyönyörűen rusnya életek.
Amelyek szenvedélyt nyújtanak:
kéjt a szemnek,
de nem a lélekemlékemnek.
Remekül lehet rajta elmélkedni
ha élve eltemeted magad.
....merthát.Hiába kötik be a szemét
egy vaknak,aki legbelül VIRRAD!