Akárhány óra volt a szobában...
Mind későre járt!
Meztelennek érezte magát
Pedig álmában csak
gátlásait vetkőzte le.
Arra ébredt,remegett.
Amúgy vastag smink takarta
...lepedője csuron víz alatta.
Az álmán tűnődött,tartalmának titkán
ritkán látott bele tisztán.
1"versre"emlékezett a kezével.
Pontosabban:betűkre,szavakra,sorokra,
amik szorosan fonták össze
az emlé-2-kezét.
És hogy még nem látott világot a lábfejével........
Gondolkodott a szívével.
Álmokat rebegett ajkával,
nem csalt a szájával,könnyeket világított énjével...két véggel
szeretetet érzett a szeméremével
büszkeség dagadt a keblén mer!
...gyermeket álmodott a méhével.
Minden nap tiszta volt!
Ma már egyre mocskosabb.
Vidám gondolataira éjfélt ütött az óra.
Döglődő lovak húzták ki belőle ezeket is,
két gebe halt belé gondosan elsűjesztett
tudat alatti mocsarába.
Arra gondolt:maradhatott
volna így is!örökre.
Ha akkor lett volna nála 1 csepp
aznap este a BÜSZKESÉGÉBŐL.
Éphogy elfogyott.Ami kevés volt azis
elpárolgott a lélektükréről.
Először gondolkodott életében...
Magára gyújtott...hideg kiábrándító
füstöt érzett vas tüdejével,
bűzt bádog szivével
majd visszafeküdt aktuális szerelme mellé.
Hogy felébredjen előző életéből.
Nagyon jól tudta nem szabad őszintének
lennie magával,se mással.
Ezekután futó tűzként terjedt
minden egymásután futó kaland
...nevetséges ürességgel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése