szoknya!

sorozat gyilkos...

Fekete-fehér,csíkos signetta tollának
golyója egyenes sorokba szedett,
betűit maga mögött hagyva
rohant végig a kitépett üres papírnegyedének
beképzelt házsorai között.
De úgy!!ahogy egy frissen gyilkolt gyilkos
próbálja lerázni magáról a törvény jobb...illetve
bal kezét.

A sorokat befejezte,majd ujrakezdte...
mondhatni:Sorozat Gyilkolt.
Álltalában egyből,ébredés után
igyekezett lekoptatni feje tetejéből
érkező gondolatait,az írókéz tollán keresztül.
Volt hogy könnyen haladtak:Betűk,Szavak,Sorok,
Mondatok ömlöttek a lapra,
és ő megbízott minden sorban ülő szóban.
Minden betűt igaznak gondolt,
az összes szavát elhitte.
Ezalapján,a lapján,őszintén gondolkodott
az ő szintjén.

Volt úgyis hogy gondolatai eleve halva születtek,
elvetéltek mire a papírhoz érhettek volna.
Máskor egyszerre hangosan zsibongtak,tolongtak,
pogóztak,összemosódtak egy elfelejtett halványkék
emlékké.Ilyenkor a papír...golyó állóvá vált.
Nem volt hajlandó ráfogni éles szavait.
Se a tolla,se agyának jobb...félteke.
Napokig,hetekig elkerülték egymáson képződő gondolataikat,
alkalmi meddővé váltak.Egy azhavi divatos címlap betegséggé.

Mert szabadságra vágytak!
Olyan szabadságra amijenre a középső ujjam is
ha meglát egy mosolygós Politikust.(Legyen az "jobb"
 vagy "bal" oldali(mármint a kezem ujja)
Nem szerették egyiken se ha feléjük álltak
Se!a gondolatai.
Se!a tolla.
Ezáltal pont annyira becsülték és tisztelték egymást
amennyire szükséges volt. 1 szóközzel se többel.
Viszont ha az egyetértés úton jártak...
Jó hangosan köszöntek egymásnak!!!

Pretty Woman

Akárhány óra volt a szobában...
Mind későre járt!
Meztelennek érezte magát
Pedig álmában csak
gátlásait vetkőzte le.

Arra ébredt,remegett.
Amúgy vastag smink takarta
...lepedője csuron víz alatta.
Az álmán tűnődött,tartalmának titkán
ritkán látott bele tisztán.

1"versre"emlékezett a kezével.
Pontosabban:betűkre,szavakra,sorokra,
amik szorosan fonták össze
az emlé-2-kezét.
És hogy még nem látott világot a lábfejével........
Gondolkodott a szívével.
Álmokat rebegett ajkával,
nem csalt a szájával,könnyeket világított énjével...két véggel
szeretetet érzett a szeméremével
büszkeség dagadt a keblén mer!
...gyermeket álmodott a méhével.

Minden nap tiszta volt!
Ma már egyre mocskosabb.
Vidám gondolataira éjfélt ütött az óra.
Döglődő lovak húzták ki belőle ezeket is,
két gebe halt belé gondosan elsűjesztett
tudat alatti mocsarába.

Arra gondolt:maradhatott
volna így is!örökre.
Ha akkor lett volna nála 1 csepp
aznap este a BÜSZKESÉGÉBŐL.
Éphogy elfogyott.Ami kevés volt azis
elpárolgott a lélektükréről.
Először gondolkodott életében...
Magára gyújtott...hideg kiábrándító
füstöt érzett vas tüdejével,
bűzt bádog szivével
majd visszafeküdt aktuális szerelme mellé.
Hogy felébredjen előző életéből.

Nagyon jól tudta nem szabad őszintének
lennie magával,se mással.
Ezekután futó tűzként terjedt
minden egymásután futó kaland
...nevetséges ürességgel.

insomnia

Szeressétek a természeteteket!!!green peace!

Csöndben

Ruhanélkül fekszünk kinőtt díványomon,
tolongunk.Ki-ki a maga térfelén,
márha ez lehetséges.
Hosszú idő óta csak az ágyam beszélt
és mi némán tűrtük,egymást magunkban,
Míg...elnem mentél.
Lábad között a szíved 
Még ugyanazt a ritmust pumpálta kezembe,
Az enyém elernyedt apró tenyeredbe
...egyébként te találtad ki...
Hogy így fogjuk egymásét.
Egyikünk tönkreteszi ezt a világot
(..pedig azt beszéltük örökre bírnánk így!)
És felteszi az első kérdést,olyan halkan,
óvatosan ahogy a lemezjátszó tűjét szegezik
a frissen kibontott bakelitre.

-Hallod ezt?...dejó.
-Mit?
-Tényleg nem hallod???
-De mit?
-Nem hallod a csöndet?
-Hülyeség.A csönd hallgathatatlan...hallatlan.
-Én mégis figyelek rá....Ott van minden zenében.
Süket némák szemében...Könyvek belsejében...
Bedobott ablakok kiszáradt keretében...
Kidobott kóbor kutyák tekintetében...
Eldobott cigaretta csikk párolgó füstjelében...
Késő esti pocsolya tükrében...
Első orgazmus hevében...
És ott van minden el nem mondott szóban.
Kifogyott tollban...kifogyott a tollam.

Tisza